“Már 3 hete vagyok itt, úgyhogy van miről beszámolnom nektek. Eddig nagyon jól érzem magam, minden ok. Lassan szokom és ismerem meg a dolgokat itt, minden egyes nap hoz egy új tapasztalást, élményt.

A héten volt egy kétnapos rendezvényünk, elég nagy volt, az Öböl menti országoknak volt kiállítás és este gála vacsi. Mellékletben az építés és én a backstage-ben. Nagyon szép rendezvény volt, szép helyszínen. Itt a professzionalizmus 2 fokkal erősebb volt,mint az előző rendezvényen (már ami a személyzetet és az igényességet illeti).

Azért apró szösszenetek: A kiallításhoz megérkeztek a standok. Az indiaiak és pakisztániak szerelik össze a darabokat. Az egyik elem vmi oknál fogva nem fért be a terembe, túl magas volt… (kérdem én, ezt előre nem tudták,h mekkora lesz a terem,ahova keszítik az installaciót?) De semmi gond, volt ott fűrész, hát gyorsan lefűrészelték a tetejét, úgyse látja azt senki, nem igaz? Aztán kérdezem a főnököt, mert én ebben annyira nem voltam még benne, a szervezés részében, csak már a lebonyban a helyszínen, hányra kell holnap jönni a rendezvényre. Hát reggel. Aha, de hány órara. Nem tudom, keress egy programot, nézd meg mikor kezdődik a vacsora, és mondd meg az embereknek hányra jöjjenek. Ahhhha, értem, a vacsora… :D hujjjujjj…na mindegy, feltaláltam magam. Aztán építés, a főnök elment nemtom hova, egyedül maradtam a pakisztáni és indiai munkásemberekkel, hogy építsünk egy kis technikát. Mindenféle nyelven próbáltam elmondani nekik,h az a vászon nem jó helyen van a bejárat közepén. Mutatom neki,h én vagyok a vendég, jövök innen, merthogy ez a bejárat, látod nekiütközök a vászon lábának, és ráadásul belátok a vászon mögé,h mi zajlik a backstage-ben. Kérdezem, érted,h mi a bajom? Erre megsértődve elment a pakisztáni “Izihez”,aki Ahmed, és ő vezette az építést,h én ki vagyok,mért szólók bele, és különben is… erre Ahmed elmagyarázta neki, h amit a lady mond, az van…Aztán nagy duzzogva odébbhúzták a vásznat… :D Aztán folytatódik az építés, keressük Ahmedet SOS. Miután megoldódott nélküle a dolog, előkerült. Kérdezem, te merre voltál? Hát imaidő volt, hol lett volna. Jaaaa, elnézést! :D Óriási! Szoknom kell még ezeket a dolgokat,h vannak fontosabb dolgok is egy rendezvény építésén,mint a munka.

Aztán készítettem egy ajánlatot 2 nap alatt,mert hát ugye SOS. Mondom a főnőknek kész vagyok, mehetünk prezizni. Ok, holnap elmegyünk. Holnap kérdezem,h akkor mikor lesz a prezi. Most ő nem ér rá, majd holnap. Mondom aha, ok. Aztán ma már konkrétan kijelentettem neki,h kellene menni prezizni,mert vége van a hétnek…Ja, igen, akkor majd ma elmegyünk…Még ezidáig nem sikerült…Kérdem én, ez mi? :D

Aztán a kifizetések. Itt minden ügyfél a rendezvény napján fizet, vagy max. 2 nappal utána. És mi is ugyanígy az alvállalkozóknak. Van egy szamlánk kint,ami egy 2 hete volt rendezvény számlája. Már nagyon ingerülten hívogatjuk minden nap őket, és személyesen is bementünk,h mi van már. Itt nem azért nem fizet az ügyfel,mert nincs neki miből,hanem mert lusta dolgozni,halogat,nem ér ra. Mikor bementünk személyesen rákérdezni,h mi van, épp aludt az illetékes… :D hát így gyerekek! Nem kell ezt túlstresszelni! :D”

Ma keszítettem egy költségvetést, elég egyszerűt. Eljutottam az ügynökségi jutalékhoz, kérdezem mennyi szokott az árrés lenni. Hát gyerekek vissza kellett kérdeznem. :D Csak annyit mondanék,h nagyon messze fölötte volt a miénknek. És megveszik basszus….más szint…

Meséljetek már ti is, hogy ott mizu. Milyen rendezvényeken vagytok túl, mik jönnek,stb.

Millió csók nektek!

Katika